Amikor megkaptam az első kiskutyámat mindenhova magammal akartam vinni: sálakba csavartam és úgy vittem magammal. A későbbiekben, amikor már önállóan járó volt, mindig féltettem a hidegtől, különösen, ha havazott.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel teszek jobbat: azzal, ha adok a kutyára egy kis kabátot, vagy azzal, ha inkább hagyom, hogy a természet szerinti módon, azaz a bundájával vészelje át a hideg sétákat.
Egy időben adtam rá pulcsit, melyeket mi kötöttünk neki, és csak arra a rövid időre volt rajta, amíg kimentünk, meg vissza. Viszont sokan azt mondták, hogy nem jó a kutyának, ha pulcsit adok rá, mert ösztönösen rosszul érzi magát attól, ha valami a hátára nehezedik: az állatvilágban ugyanis a dominancia kifejezése, ha valamelyik állat a másik hátára kerül. Több helyen hallottam ezt, azonban azt gondolom, hogy az ilyen kistestű ölebek esetében azzal teszünk nagyobb bajt, ha nem öltöztetjük fel: ugyanis ezek nem kinti kutyák. Emellett egy kutyacipőnek hatalmas hasznát vettem volna, egy esős napon.